Magyarország a 10 millió fociedző hazája, és aki egyszer is rúgott labdába, úgy érzi, ért ehhez a sporthoz – nincs ez másképpen a festéssel sem. Mindenkinek volt már ecset a kezében, ha máskor nem is, de gyerekkorában biztosan sokan segítettek szüleinknek lemázolni a kiskert kerítését. Ez pedig kétségkívül alapos indokot ad arra, hogy szakértőnek is tekintsék magukat.
Szóval, mindenki tud focizni, ahogy mindenki tud festeni is! És ez a mi szakmánk egyik rákfenéje!
Nagyon sok tévhit kering és még több szokás alakult ki a festéssel kapcsolatban. Sok esetben pedig ezek a rosszul rögzült szokások okozzák a legtöbb kárt, ebből származik a legtöbb reklamációja egy festékgyártónak.
Ez szintén a „mindenki tudja” kategóriába tartozik, mivel láttuk már, hogyan készül: össze kell keverni sódert és cementet, az arány pedig attól függ, hogy milyen erősségű betont szeretnénk. Ez jól hangzik, csak éppen nem mindegy, hogy a különböző minőségű homokkal dúsított, esetleg éppen kevesebb homokkal rendelkező folyami, vagy egyéb kavicshoz mennyi és milyen minőségű cementet kell adnunk, hogy legalább C20-as nyomószilárdságú betont állítsunk elő.
Ezért javasoljuk a betontelepeken kapható, gyárilag bekevert, földnedves beton használatát, mert így biztosan egységes homogén felületet tudunk kialakítani.
A beton festésének legnagyobb problémája a betonfelületek felvizesedése, vízzárása, páraáteresztő képessége. Alapvetően a betont kavicságyazatra kell fektetni, hogy a csapadékvizet a betonon keresztül a kavicságyazat elvezesse, illetve hogy ne legyen a betonnak közvetlen talajkapcsolata, ahonnan a szinte folyamatosan érkező nedvesség beszívódna.
Ezért előírás, hogy csak akkor lehet festeni a betont, ha az megfelelő vízszigeteléssel van ellátva.
A házilag készült betonoknál a másik alapvető probléma a beton felületének minősége, a felporzás. Ezt a felületet csiszolással lehet helyrehozni. Ez az a munkafázis, amit nagyon sokan elhagynak, mert a csiszolás nagy porral, kosszal jár, és egyébként is macerás.
A beton pórusos szerkezetű, pórusaiba pedig az évek alatt sok szennyeződés ül meg, és eltömíti. Ezek a szennyeződések általában zsírosak. Honnan tudjuk? Nézzük meg egy olyan szekrény tetejét, amit sok éve nem takarítottak le: vastag porréteget fogunk találni, amit már nem tudunk lefújni, hiszen zsíros-ragacsos képződménnyé alakult a hosszú évek alatt. Ugyanez a por kerül rá minden felületre, így a beton pórusaiba is.
Először tehát csiszolással ezt a felső, szennyezett részt el kell távolítani, ezáltal újból nyitott, pórusos, festésnek megfelelő felületet kapunk.
A másik ok, ami miatt csiszolunk: a minőség.
Vannak, akik a végén felvizezik a betont a könnyebb besimítás érdekében, de az is előfordul, hogy cementet szórnak a tetejére, és azt glettelik el, hogy „jó kemény” legyen. Emiatt azonban a beton felületén cementhártya alakul ki, ami nem egyenlő a betonnal. Ez a cementhártya, mivel nem tartalmaz sódert, puha és karcolható felület, fel fog porladni.
Ezért szoktuk elvégezni a karcállósági tesztet. Egy szeggel meg kell karistolni a betont, és ha az másképp néz ki, mintha egy térkövet karistolnánk, vagyis a szeg hegye felkarcolja a betont, ekkor ez az a rész, amit le kellene csiszolni.
A vízszigetelés hiányán sajnos nem nagyon tudunk segíteni, mert azt alulról kellene beépíteni, de a felületkezelést, vagyis a csiszolást utólag is meg tudjuk oldani.
Ha a megrendelőnk a meglévő betonfelületéből gyönyörű, műgyanta kinézetű járófelületet szeretne a garázsba, és ezt festőként lelkesen be is vállaljuk, akkor tisztában kell lennünk azzal, milyen a beton minősége. Ha a beton szilárdsága nem éri el azt a szintet, ami alkalmassá tenné a helyiséget arra, hogy garázsként használják, akkor ezt a betonfelületet nem szabad festeni. Ebben az esetben még a burkolás jöhet szóba, de itt is megvannak a beton minőségre vonatkozó kritériumok. A festéshez képest kisebb betonkeménységi fokozat is megfelel burkoláshoz, hiszen nem közvetlen kapja a felület a terhelést, hanem van további plusz vastagság (kiegyenlítő, ragasztó, taposó), ami a terhelést eloszlatja.
Amennyiben mégis a festést választja a megrendelő – ami ebben az esetben nagyon kérdéses dolog –, körültekintően kell eljárnunk. Érdemes olyan berendezést használnunk, amely felszakításos módszerrel megállapítja a betonfelület tapadószilárdságát. Ekkor tudunk döntést hozni, hogy bevállalhatjuk-e a festést vagy sem.
C20-as nyomószilárdság és 1N/mm2-es tapadószilárdság szükséges a személygépkocsival terhelt családi igénybevételnek kitett betonpadozatok festéséhez.
Látható, hogy mostanáig az egyszerű betonfestésnek még csak neki sem álltunk, hanem az előfeltételeket jártuk körbe. Felvetődik a kérdés: miért fessünk egyáltalán betont, ha ez ennyire macerás?
Egyszerűen azért, mert lényegesen olcsóbb festeni, mind anyagköltségében, mind munkadíjában, mintha a burkolást választaná a megrendelő. Ha megrendelőnk azt szeretné, hogy fessük le a felületet egyszerűen, különösebb felület-előkészítés nélkül, akkor fontos előre tisztázni, hogy ki vállalja a felelősséget, ha utólag kiderül, felválik a festék felületről.
